'Miért akarsz elmenni a futóversenyre?' kérdezte délelõtt Steeve unokaöcsém. Hogy miért ? Én Heiligenkreuz-ban nõttem fel. Még jól emlékszem arra a nyomott hangulatra amikor a mezõkön dolgoztunk és csak néhány méterre tõlünk szögesdrót, aknamezõk, fegyveres õrállások voltak. Szentgotthárd ezek miatt nagyon távol volt tõlünk.
1921-ig Szentgotthárd és Heiligenkreuz egy országhoz tartozott, ezután elváltak útjaink. 1989 aztán nagy élmény volt. Erõszak és vér nélkül lebontották a szögesdrótot és a két helység újra közeledett egymáshoz. Az 1. Szentgotthárdi Csata Emlékfutás ezért jelentett valami különlegeset a részemre.
Az egyetlen komolyabb akadály az volt, hogy idõben átjussunk a határon a rajtig. Az autók számára 2 óra volt a várakozási idõ és már kezdtem lemondani az idõben történõ átjutásról, amikor Hans testvérem gyerekülésekkel felszerelt kerékpárokat szerzett. Az álló autósorok mellet így gyorsan átjutottunk és idõben érkeztünk Szentgotthárdra. Köszönet ezért Hansi !
Elõször az ovisok futamában rajtoltak a picinyeink Manuel, Anna Maria és Matthias. Ezután édesapám, Hans testvérem és én következtünk a 9 km-es fõfutamban. A rajt elõtt begyûjtötték az útleveleinket, így nem is volt más lehetõség, mint a rajthelyre újra visszaérni.
A rajt és cél a gyönyörû barokk templom elõtt volt, kb. 2 km után futottunk a határszakaszon, majd fel a mogersdorfi emlékkereszthez (1664-es csata emlékére) és innen vissza Szentgotthárdra.
A futóverseny a lehetõ legjobban volt megszervezve, a célba érkezõ futókat óriási ováció fogadta a szép számú közönség részérõl. Különösen nagy tapsot kapott édesapám (77 éves), amikor beérkezett a célba. Az eredményhirdetésen különdíjban részesítették és egy újabb gyönyörû kupa díszíti a nappaliját.
A magyar szervezõk megmutatták, hogy egyszerû eszközökkel is lehet egy nagyon szép futóversenyt rendezni. A Hunyadi Vendéglõben még elfogyaszthattunk egy gulyáslevest és ezután már ideje volt újra a kerékpárokra ülni és hazabiciglizni Heiligenkreuzba.
Befejezésként még megköszönöm Renate és Klaudia segítségét is. Õszinte gratulációm a rendezõknek a jól sikerült rendezvényért és az osztrák résztvevõk kedves fogadtatásáért. Ez egy olyan emlékfutás volt, ahol nem a méter és másodperc, hanem a népeket összekötõ eszme volt az elõtérben.

(Fordította: Woki Zoltán)